... ma eszembe jutottak - fura asszociáció bár - azok az emlékeim, amikor még nagyon kicsi voltam és apukámmal viszonylag gyakran átautóztunk Szlovákiába, csak a legközelebbi városig mentünk mindig. meg voltak a szokásos helyeink, ahol rendre tiszteletünket tettük. vettünk csokit persze, volt egy fajta, amit az egész család nagyon szeretett, meg még néhány fajta édességet, és ez után következett az egyik számomra legkedvesebb rész: az újságos. apukám és köztem ez egy komoly kötelék volt mindig. míg ő a barkács magazinokat bújta, később becsatlakoztak a PC-s magazinok én a zenei újságokat faltam Bravo és társai, még hozzá német nyelven, erre különösen büszke voltam. hozzánk legközelebb csak itt lehetett kapni és én megvesztem érte. hát igen már akkor problémáim voltak a M.o.-ba áramló információk sebességével, arról nem is beszélve, hogy abból is a számomra nem megfelelő érkezett (internet még annyira nem volt). szóval igen, bújtam a német zenei magazinokat és szívtam az infót :)
már akkor azon azon töprengtem, látván a kicsit nemzetközibb árakat feltüntetve az újság elején, miért van az, hogy a mi pénzünk a legroszabb mindegyik közül, és arra gondoltam, hogy egyszer szeretnék egy olyan országban élni, aminek jobb fizetőeszköze van mint a többinek, nem kell, hogy mindegyiknél jobb legyen, elég csak néhányénál, az úgy jó lenne.
és ahova ki akarok jukadni ezzel, hogy itt vagyok egy HARMADIK országban. a nyugatiak (ebbe mi is bele tartozunk!!!!) képzete az, hogy koszos, elmaradt, és az emberek többsége mérhetetlen szegénységben él. és ez mind igaz is. de akkor miért van az, hogy többet ér a pénzük, mint a mi Forintunk? és akkor most én ám szégyenlem magam és ezt valamiért nem szívesen említem a körülöttem levőknek, persze azóta mondtam már. de ez nevetséges. és ma beváltottam a kemény munkával 'tip' gyanánt kapott utolsó 180 font kézpénzemet és 100%- kon váltották, 18000 rupiát kaptam érte. ez egyszerűen elképeszt és kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.