a lét elviselhetetlen könnyűsége

 itt hampiban.

az alvóhelyem

vonatom

átkelés Hampiba

január 14.-kén tehát vonatra szálltam mysoreban és másnap reggel 14 órányi vonatozás után érkeztem meg hampiba. egészen izgatott voltam a vonatút miatt, meg végeredményben furcsa volt elhagynom azt a várost, ami az otthonom volt előtte három hónapig. már teljesen megszoktam és megszerettem, még ha vágytam is a változásra. szóval a vonat út teljesen rendben volt. persze segítséget kellett kérnem az állomáson, melyik is az én kocsim. de teljesen egyértelmű, meglepetésemre. sőt az állomáson digitális kivetítő is van! a szerelvényekre pedig ki van ragasztva egy papír, amin az abban a kocsiban utazók nevei vannak feltűntetve. indításképpen két osztrák hölggyel utaztam, akik igazán kedvesek és érdeklődőek voltak. beszélgettünk magyarországról (néhány szót még tudtak is), meséltem nekik a jógáról. osztozkodtunk az ágyakon :) aztán alvás, ami kicsit zaklatott volt ugyan a folyamatos járkálás miatt, ráadásul este 11 magasságában érkeztünk bangaloreba, ahol is feltöltődött a vagon teljes egészében, többnyire indiaiakkal.

megérkeztem hampiba, oh nem is hospetbe innen riksával lehet hampiba eljutni, ahol már előre megbeszéltem jo-val (még mysoreból ismerem), hogy találkozunk és segít szobát találni és egy picit megmutatja a helyet. hampit ketté szeli egy aprócska folyó. az egyik oldalán van maga a falu, a másik oldalán, ahol többnyire a turisták szállnak meg, ide kellett nekem áthajóznom, kb. két percembe és 20Rs-embe került. itt várt jo :) nekiindultunk szállást keresni, elsőre azért sokként ért azért , hogy beindult a főszezon, ami teljesen irreális árakat jelent, teljességgel lehasznált szállásokkal, amik még csak nem is rendelkeznek "wc-vel és zuhanyzóval". aztán úgy esett, hogy míg egy lehetőségen rágódtam, egy srác megkérdezte átvállalom e a szállását, ő költözik mert drágának találja az 500Rs-t, hát én is annak találtam. hezitáltam még egy picit magamban, amikor is megkérdezte, ha úgy gondolom osztozkodhatunk is akár a szobán, dupla ágy van benne, ugyan is. mosdási lehetőség külön található, pottyantós wc és hideg zuhany. egyáltalán nincs meleg itt meleg vizes mosdási lehetőség, ez az általános. mondjuk meleg is van! ez tény. végül bele mentem ebbe az ajánlatba, ilyen helyzetben sem voltam még :) szóval Jacke californiából, vele lakom. azt mondta pár napot tervez maradni, de egy hét után is itt van még.

beköltöztem Jacke mellé. és a napokat is együtt töltjük zömében, legalább is nem ellenkezett mikor megkérdeztem. kissé fura szerzet, érdekes állandóan a bajsza alatt motyog, már ha beszél mert azt bizony nem sokat teszi. az elején még próbálkoztam, kérdezgettem vagy beszéltem én,  mostanra feladtam.mikor megkérdeztem, meddig marad, azt mondta nem tudja, hát még mindig itt van, már egy hete. el vagyunk, egymás mellett azért.

a szállás bizony felér egy katasztrófával. a szoba közepén van ágy és felette a szúnyogháló, plusz egy asztal és az elmaradhatatlan műanyag székek, és természetesen minden koszos. a wc-ről és a zuhanyról talán nem is írok semmit, igyekszem nem hozzá érni bármihez is. de ez az élmény is kell.

hampi összességében egy hét után, ez nem az én helyem. két hét kicsit sok idő itt. ma hallottam valakitől , hogy harmadik hónapja van itt, nekem nem menne. itt aztán tényleg nincs mit csinálni. a folyónak ezen része echte olyan mint a sziget fesztivál. gyűjtőhelye ez az összes hippi kinézetű, raszta embernek, akik el vannak egész nap, semmit tevéssel. viszont a sziklamászók paradicsoma. ezt űzik nagyon sokan, a reggeli órákban és késő délután mert a dél tájt, elviselhetetlenül meleg tud lenni.rengetegen jönnek és hódolnak ennek a szenvedéjnek, éppen tegnap láttam egy filmet a témában, lélegzet visszafolytva néztem.

maga a hely viszont gyönyörű fekvésű. telis-tele rizsföldekkel ameddig a szem ellát, ezeket pedig pálmafák körvonalazzák. körülöttünk a végeláthatatlanságig sziklák, amik bennem továbbra is egy hollywoodi díszlet benyomását keltik. naplementekor emberek soaksága sereglik össze valamelyik sziklán  és gyönyörködnek benne, közben zenélnek és énekelnek (tiszta angyalok városa) :)

az egyik napon béreltünk biciklit és körbe tekertünk felkeresvén az itteni templomokat, az egyik fő látványosság a hanuman (majom isten, aki itt született) templom, ide ötszázhetven lépcső vezet, eszméletlen kilátás a jutalom. igazi indiai falvakon visz keresztül az út, ahol ismét találkoztam olyanokkal, akik teljesen zavarba jöttek a látványomtól. mindenki köszönget kedvesen, néha persze már megterhelő és unalmas. volt egy kisfiú, akit az apukája vonszolt közel hozzánk, annyira meg volt rémülve, végül el is szaladt, majdnem kezet fogtunk azért.

végre beadtam a derekam itt és ettem igazi street foodot, három hónap után csak megedződött a gyomrom. mindig ki akartam próbálni, hiszem, hogy ezek a legjobb kaják. idlihez sikerült hozzá jutnom, mellé pedig több száz léggyel kellett megkűzdenem. húhh, de nagyon finom volt no még a chai. hát igen itt jó sok légy van már nem is tudom hány órát töltök napi szinten a hesegetésükkel!

jellemzően minden guest housnak van étterem része kerthelységgel, mindegyik nagyon kellemes. az ételek hihetetlen skáláját kínálják és nagyon finom mind, ettem végre pizzát, ma veg. burgert is, miután egy ezidáig kedvenc kajámnak gondolt fogástól az egész éjszakát sikerült végighánynom. nem volt éppen kellemes, talán még sem tervezem ezek után elkészíteni otthon?

high on chai

a hely ahova "betérünk" a reggeli gyakorlás után. a környék legjobb chai teája itt kapható az egyszer biztos. míg mi igyekszünk észrevétlenül vegyülve iszogatni és beszélgetni, addig a helyiek két megbámulás között élik minden napjaikat.
a kép előterében a szintén régi motoros Jenny (az utolsó inspirációt neki köszönhetem), aki barátjával Andy-vel ma este indul tovább Sri Lankára lazítani.:) végre. balján a napokban Németországból visszatért Bente. nem kérdéses, hogy minden reggel  mellette gurítom ki a matracomat!!! mindketten korán kelők vagyunk. de ami a legfontosabb kettes-hármas szériát gyakorol és iszonyatosan jó energiákat közvetít, csak úgy szippant magával.és hát a háttérben a tulajdonos, már messziről megismer bennünket és mosolyog ránk.

vár Hampi!!!!

juhuj! meg van a jegyem, irány Hampi január 14.-kén. visszatöltődöm, elmélkedek és sokat sétálok a megszámlálhatatlan templom között. nem mellesleg UNESCO Világörökség része, tuti a sikere nálam.

és igen :)

... és végre, már nem is tudom hányadik sikertelen bár de megfeszített próbálkozás után sikerült kitartanom, olyan két-három pillanat erejéig az egyik mumus asanámat a bakasanat. úgy mosolyogtam magamban mint egy ksiskolás amikor először kap jó jegyet.

és ennek az ellentettje is megtörtént ma (micsoda egy nap). kapotasana-ból kifelejövet, ami nem megy, vissza-koppantam a fejemre. hát ilyen sem történt még velem, már ideje volt. persze Ajay-nek vigyáznia kellett volna rám :) annyit mondott csak, na innentől tudni fogod...nagyszerű.

és bekövetkeztek azok a napok is amikor minden reggeli kelés, felér egy kínszenvedéssel. sajnos be kell, hogy valljam. három hónap után, nagyon fáradt a testem, alig vonszolom magam.

éjszakai élet négy fal között

...ma hajnali fél kettőkor valamilyen belső indíttatásnak köszönhetően megébredtem. vajon létezik alvó állapotban is az a hangocska, ez a részünk sosem alszik, ezek után el is hiszem. mindamellett, hogy konstatáltam a szomszédom, aki akármilyen napszak is legyen (reggel hat vagy este kilenc), az első dolga amint visszaér, hogy k.hangosan elkezd zenét hallgatni, többnyire valamiféle Rihanna&Eminem duettet. néha még énekel is. és mindig ugyan azt. valószínüleg bealudt a zene mellett, mivel ebben a korai órában is üvöltött ugyan az a szám, mint négy órával előtte, amikor én elaludtam.
ez csak egy észrevétel volt, a másik, hogy valami motoszkáló hangra lettem figyelmes. persze rögtön tudtam mi az, történt már ilyen korábban is. be kellett saccolnom honnan jön, először azt gondoltam a szemetes zacskók közül, de kiderült közelebb van. a táskámban volt. már csak azon morfondíroztam, hogy most vagy amikor kelek oldjam meg ezt az aprócska kellemetlenséget. igazából semmi humorom nem volt egy gigantikus csótány látványához, képtelen vagyok megszokni, nagyon ronda teremtmények. aztán erőt vettem magamon, kiráztam a táskámból és kiebrudaltam

megint sikerült ezzel a cuki gekkóval szembe találkoznom. a polcom széléről szemlélt, én pedig megéreztem, hogy valaki néz, történetesen ő :)

itt pedig első és szerintem utolsó hazai ételem. készítettem magamnak lecsót. otthoni illatok terjengtek a konyhámban és nagyon jól is esett.

hogy mik meg nem történnek?

... kezdetét vette a fő szezon itt mysoreban. mi sem jelzi ezt jobban, hogy egyre több új arc tűnik fel reggelente a shalában. vasárnap lévén két gyakorlás dukál. a reggeli self-practice után 11-kor back bending óra. meg kell valljam a kezdeti nem tetszésemet felváltotta a nem is tudom pontosan, egyszerűen imádom ezt az órát. az hiszem a legnehezebb és minden héten ugyan az bár, de olyan mértékben fejlődött a hátam nyitottsága, ezáltalán sok-sok ászana végre logikusabbá és kivitelezhetőbbé vált számomra. tudok lélegezni.

jellemzően tömve van a terem, most ezt még annyival sikerült fokozni, hogy öt új ember csak mint szemlélő volt jelen a háttérben. és mi történik? Ajay mindenki szeme láttára odainvitál magához és az én hátamon szemléltei és magyarázza el, hogy milyen egy "átlagos" hát és hogy majd vele ezen az órán milyen módszerekkel teszünk azért hogy, nyissuk és izmokat fejlesszünk. még szerencse, hogy mindenkinek háttat fordítottam, érdekesen lángolt volna a képem ellenkező esetben. :)

ma hétfőn pedig csatlakoztak hozzánk, aki előző nap csak külső szemlélők voltak. tényleg "nagy öreg" lettem. persze az sem utolsó szempont, hogy olyanok jöttek újonnan, akik nem ismerik feltétlenül a sorozatot. minden esetre, a mellettem helyét elfoglaló ázsiai srác megkapta uatasításban, határozott mutogatásokkal nyomatékosítva felém, hogy 'follow her'. elfogott az az érzés, amikor az én első napom volt itt, amikor gyakorolsz bár, de azért ki-ki tekintgetsz, méregeted ki hol tart, mennyire ügyes. na mindegy, mosolyogtam magamban és kicsit megvicceltem, jó hosszan lélegeztem :) megdolgoztattam szegénykét.

And the Life goes on.... :)

.... tegnap este (dec.19.) elhagyta mysorei csapatunkat az a két ember, akiket a leginkább a szívembe zártam, Autumn és Fede. először Spanyolországba Tarragonába tartanak, Fede családjához, hogy öt év után újra együtt ünnepeljék a karácsonyt, aztán irány New York és Autumn anyukája. a végállomás pedig Utila és a munka. 
nem vagyok valami gyakorlott búcsuzkodás terén, nem is jó dolog az. jól megölelgettük és megkönnyeztük egymást. közben mindig ott motoszkál a kérdés, vajon találkozunk e még valaha? de lehetséges, hogy ez nem is fontos annyira. magában az, hogy megtörtént egy csodálatos dolog.
ma pedig, amíg várakoztam az óra kezdetére, támadt egy fantasztikus ötletem, nekik ajánlottam a gyakorlásomat :). gyorsan megírtam óra után csak, hogy tudjanak róla. és bele is adtam mindent. péntek lévén kettes szériáról van szó. nagy örömömre egyre jobban megy, bár rengeteget ki is vesz belőlem, pozitív értelemben :)))

kedvenc asanam (Pasasana):) ma különösen jól sikerült, kaptam is érte dícséretet. mint egy kutya, amikor valami jó dolgot művel. de ha egyszer tényleg működik!







a mai bónusz meglepetés 'eka pada sirsasana'. eddig csak előkészületek folytak ezen asana megvalósításához, de ma élesben is bepróbálkozhattam, természetesen segítséggel. hát nem épp így festettem, ez az elérendő. kissé nehézkes hátat-egyenesíteni benne, de menni fog érzem, köszönhetően az extrán nyitott csípőmnek. és amikor majd mindkét lábamat keresztezem a tarkóm mögött... ;) az az igazi mókásság.

alant pedig egy mondhatni mumus póz 'kapotasana'. egy beszélgetés alkalmával értettünk egyett abban és bólogattunk nagyokat egyöntetűen, kijönni belőle olyan, mintha újjászületne az ember. de megéri szenzációs érzés.  ahogy Ajay mondja mindig: "feel the bliss".

eka pada sirsasana

kapotasana