Utazásom és első benyomások

2013-10-04

egyenlőre őrködik felettem az a bizonyos angyal. megérkeztem ebbe a „másvilágba”. mivel hajnalok-hajnala van nem sokat tapasztaltam a nyüzsgésből, alszik. és most vettem csak észre, hogy büdös vagyok, ez nagyon nem tetszik.  :D

szóval elindultam otthonról, Budapestről 03/10/2013.-án. megölelgettem testvéremet (aki kikísért a reptérre), küzdöttem a könnyeim ellen és nekiindultam ennek a hihetetlen útnak teljesen egyedül. be voltam szarva és még most is. egy kis apró géppel repültem Budapestről Bécsbe, mindössze 25 perc alatt. onnan pedig tovább Delhibe, kicsivel több mint hat órába tellett, ehhez adódik a négy és fél órás időeltolódás.

utastársam egy osztrák ötvenes nő, aki a koppenhágai egyetemen tanít valami számítógéppel és annak fejlesztésével kapcsolatos dolgot (ezek a dolgok nekem ugye magasak). nem először jár Indiában, van valamilyen kapcsolat az ő és az itteni egyetem között és tanítani érkezett. kedves volt, sok szerencsét kívánt. 

egész úton készültem valami fura szagra, ami majd itt fogad, Kriszta figyelmeztetett, hogy számítsak vagy éppenséggel ne érjen meglepetésként. bevallom bennem is volt egy érzés, hogy ilyesmi fogad, de semmi ilyesmit nem tapasztaltam.  párás meleg viszont az van. úgy, hogy nekiindultam, átengedtek a vámon, volt egy kisebb fennakadásom, egy papír kitöltésével, de végül bejutottam. hozzájutottam a csomagomhoz is, váltottam egy kis pénzt, betámadtam az infópultot, ahol közölte az illetékes, hogy menjek ki és egy shuttle bus-szal kell a D1-es terminálhoz (domestic flyghts) eljutnom, innen indul tovább ugyan is a másik gépem Bangaloreba. bár addig még van hat órám L. kibattyogtam, persze valaki csak betámadott, hogy ilyenkor nincs busz, taxival vagyok kénytelen menni. aztán úgy voltam vele, hogy most tök mindegy leülök és lereagálom a megérkezésem tényét (ezt ez idáig ezt nem tettem meg) és szokom egy kicsit a klímát. de a következő pillanatban rám talált a help deskes srác, aki elmagyarázta, hogy ő ad nekem egy jegyet, amivel ingyen elbuszozhatok ahhoz a terminálhoz amihez kell.  még el is kísért addig és szinte felrakott a buszra. önmegnyugtatásképpen megkérdeztem a jegyszedőt, hol is kell leszálnom majd, rám nézett amolyan nyugi szemekkel és annyit mondott, ’Don’t worry’. én meg oké.  persze a help deskes srác mondta, hogy az első megállónál kell leszállnom, de gondoltam megkérdem mástól is. aztán elindult a busz és én alig bírtam szabadulni attól a gondolattól, hogy most fognak majd valami ember-kereskedő karmai közé vetni. hozzáteszem egyetlen európaival sem találkoztam még mindig! szóval, elég sokat kacskaringóztunk ezzel a busszal, közben nem kicsit izzadtam, de végül kilyukadtunk ott, ahol kellett. most itt ülök és várom, hogy tovább utazhassak, közelítve célállomásomhoz. közben álmosodom, de nem merek elaludni, kíváncsi vagyok meddig húzom. 

2013-10-05

azt hiszem felveszem a fonalat valahonnan onnan, ahol abba hagytam.  minden esetre túl vagyok rajta :) rettentő lassan telt az idő, persze be-be aludtam, csak a mellettem a barátnőjével hangosan bugyuta filmet bömbölve néző, kínai srác folyamatos turha szívása zavart fel olykor. aztán elkezdtek szállingózni az emberek, kezdett beindulni az élet.  abban a helységben, ahol várakoztam, a helyi légitársaságok jegyárusítói voltak. feltápászkodtam az IndiGo-hoz, (ez az enyém) és megkérdeztem van e valami teendőm a jegyemmel, itt azt mondták nincs csak át kell mennem máshova, azt hiszem 4-7 terminálhoz? na, itt megtorpantam egy picit, egészen idáig nem voltam jó helyen? de miután megkérdeztem merre is van, azt mondta az illetékes, hogy csak pár méter, oké megnyugodtam. 

mikre nincs lehetőség...:)

 iszkoltam is kifele, ki tudja mi fogad. az ajtóban fegyveres őrök, ez fogadott, de csak az útlevelemet és a jegyemet vették szemügyre. aztán mentem is becsekkolni. azért az meglepett, hogy a poggyászom az otthoni mérlegen 15,5 kg-ot nyomott, no itt 18,5 kg lett! becskkolás meg van, mentem az ellenőrző kapuhoz. na ez is érdekesre sikeredett. a táskámban a röntgen egy beazonosíthatatlan fémtárgyat mutatott. az őr jól feltúrta a táskámat, kérdezgetett, végül odamentem a kamerához, mivel lövésem sem volt mi lehet az, hát a szemöldökcsipeszem volt a hunyó.  kicsi várakozás után feljutottam a gépre,  az útból magából nem sokat reagáltam le, beájultam a fáradságtól, az út végén viszont szépen felébredtem.

kapu bangaloréba

következett a következő izgalmi faktor. ugyan is, egy sofőrnek kellett rám kint várakoznia, táblával a kezében a nevemmel. elkezdetem kellemetlenül érezni magam, mivel baromira nem találtam az illetőt, de végül kb. negyedjére végigpásztázva a sort, megleltem. következett a hosszadalmas autó-utam, amiről tényleg naívan nem akartam elhinni, hogy három óra, de tényleg k. hosszú volt, és nagyon meleg. otthonról kabátban jöttem el, itt viszont megcsapott az az igazi nyári hőség. szóval száguldoztunk, direkt mellé ültem az anyós ülésre, hogy testközelből tapasztaljam azt, amiről már annyit olvastam... . és tényleg olyan, bár itt is néha beájultam a fáradságtól, azért a nagy-részét vettem. és hát a környezet is olyan, amit olvashatunk a könyvekben. nekem az jutott eszembe, hogy mintha soha véget nem érő útfelújjítások és építkezések zajlanának. az autósok azt a taktikát alkalmazzák, hogy a kétsávos úton beállnak középre, és onnan figyelik ki a lehetőséget a betolakodásra, onnan helyezkednek és furakodnak előre. ja és dudálnak nagyon sokat, folyamatosan, de ez inkább a ’hé, figyelj jövök’-et jelenti.

első körben egy hotelnál kötöttem ki, itt töltöttem az első éjszakámat vagy inkább napomat, mert hát kora délután volt még csak. lereagáltam, hogy ez van, felhúztam magam azon, hogy drága, ráadásul, itt ennél a pontnál már nagyon szerettem volna valakivel találkozni, beszélni, nagyon egyedül éreztem magam.  meg az igazság az, hogy tényleg nem láttam fehér embert már egész rég óta és az azért ha láttam is mindig adott valamiért egy biztonságérzetet. a reptéren is ha láttam kóricálni, azonnal mosollyal és végre arckifejezéssel az arcomon kerestem a szemkontaktot és örültem magamba, igazándiból arra számítottam, hogy sokkal többükkel találkozom majd.

 mindegy, elkanyarodtam.

elfoglaltam a szobám, és baromira nem éreztem magam fáradtnak. gyorsan wifire csatlakoztam (azt azért megkérdeztem van e, UGYE!!!), és ott is voltál Kriszta, annyira jó érzés volt, bár roncsoltál edzésre, de az a pár szó, mindennel felért :D utána tesómnak megírtam, hogy minden oké (vele sajnos nem lesz annyira egyszerű kommunikálni az időeltolódás miatt :( ), bejelentkeztem a szülőknél (akik nem igazán olvasnak e-mailt), de reménykedem most azért igen, saját érdekükben. közben Móni barátnőm is bekapcsolódott. cseteltünk, bíztatott, érdeklődött, aggódott (szokott értem). nem is tudjátok mennyire jó volt ez akkor :) . közben lezuhanyoztam VÉGRE és kimerészkedtem, de hamar vissza is bújtam, féltem, hogy elveszek na.  

másnap megreggeliztem a hotelban, igazi nyugati stílusban. nem volt hangulatom meleget enni, ez alól kivétel az omlett. aztán vártam, hogy jelentkezzen értem az illetékes, akinek azóta megjegyeztem a nevét Lekhan. ő az aki, elhozott a végleges szállásomra, elmondott sok mindent, mindenek előtt váltott nekem pénzt és bemutatott egy lánynak, aki felkarolt nem is kicsit. megerősítettek abban, hogy tényleg mindenki így kezdi, teljesen elveszettnek érzi magát. Muriela, egy francia lány, elvitt vásárolni a BigBazar nevű komplexumba, olyan pláza-szerű. előtte kajáltunk,  beszélgettünk, mindenféle praktikus dolgot igyekeztem megtudni tőle. most jut eszembe, hogy vajon milyen első benyomást tehetek az emberekben. ez volt ugyan is az egyik dolog a sok közül, amin a korábbi fél éves angliai utam során igyekeztem keményen dolgozni, szerintem sikeresen, ha belegondolok. ott kint még kapásból megkaptam, hogy elsőre rideg, ijesztő, nagyon távolságtartó benyomást keltek és ezen én mindig elkeseredtem, noha tudtam erről. azt hiszem, hogy én ezt most sikerrel vettem.

ennek örömére megyek és elköltöm életem első vödörből meleg vizet magamra locsolós zuhanyzását. a végére tutira profivá válok :)

innen nyílnak a lakások

a kilátás

maga a szoba

és hát a fürdő WC kombináció