Fiesta?!.

Naivitásom története bevezetésként

éppen kezdtem volna aggódni, hogy a snassz légy, hangya, szúnyog, na és egy kis muslica, leosztással találkozom ittlétem alatt... amikor is, egy este benyitottam a fürdőszobába, ez az egyetlen olyan helység, ahol az ablakon nincs háló, olyasmi, mint amikor a reluxa meg van buktatva csak ebben az esetben fordítva. benyitottam és a falon átrohant egy gyíkszerű lény, annyival megfűszereve a dolgot, hogy nem a megszokott színben "pompázott" :) szinte átlátszó sárgás színe volt. egy pillanatra elállt a lélegzetem. olyan hát ez meg mi sz'..r, gondolat futott át az agyamon. ekkor eldöntöttem zárva tartom az ajtót, annyira nem szeretnék semmiféle meglepetést, legszebb álmaim közepette, még-ha az a csini háló ki is van feszítve felettem. mondanom sem kell, reggel a fürdőszobában egy felfordult k.nagy csótány látványa fogadott. szürkületi zóna lett a fürdőm vagy mi? azóta találtam a mosóporomban egy szintén szép példányt és ma reggel is egy felfordult, hangyák sűrű gyűrűje körülvette tetembe ütköztem.
felkerekedtem és elmentem a boltba, valamit tennem kell. hangyaírtóval egyáltalán nem találkoztam, így gondoltam kipróbálom az ősi trükköt, a sütőport, hátha hat az indiai fajtára is. csótány ellen pedig krétát találtam?, nem vagyok kiképezve a mi a teendő ha csótánnyal találkoznékra, de gondoltam sosem lehet tudni. az utasítás az, hogy párhuzamos vonalakat kell rajzolni a megóvni kívánt helyek köré a füldre.
Hajrá!!!!




Puja


vasárnap reggel, összegyűltünk mindahányan a shalaban a Puja-ra. Ajay felvilágosított minket. 
a tíz napig tartó Dasara ünnepség, kilencedik napját Puja-nak nevezik az indiaiak. kilenc napon át a gonosz mindenféle formában jelenik meg. a puja-kor, az emberek megtisztítják használati tárgyaikat, és magukat is, ezzel megadva az esélyét egy új kezdetnek, ami lehet jó is rossz is. ennek van egy szertartása, aminek részese lehettem.
állítólagosan szombaton egész mysore lakossága takarított. lakásokat, mindenfajta járművet meg kell tisztítani a szertartás előtti napon. vasárnap pedig, virágkoszorúkkal díszitik fel mindezeket.
ahogy shalaban is, képkereteken, számítógépen, tv-n, konyhai tárgyakon, virágok lógtak. az udvarban mindenki leparkolta frissen mosott scooterét ill. biciklijét. apró részlet még, hogy ezekre több helyen is, újjakkal három fehér csíkot húztak festékkel, a középsőre pedig egy piros pöttyöt nyomtak.
megérkezett Ajay feleségével és lányával, gyorsan átöltözött és a belső helységekben egy-egy oltár előtt, mindenféle imákat mormolt, füstölővel és gyertyával a kezében. a gyertyafüstből magunkra is hesegettünk! (öntisztítás). ezután mindannyian levonultunk és valami hasonlót elvégzett itt is a járműveken és magán az iskolán is. imákat mormolt füstölővel a kezében, kókuszdiót tört egy kövön, ezt egy hatalmas dinnyével is megtette. (városszerte hasonló dinnyedarabok hevertek). a végén, mindenkinek egy kört kellett tennie a tömb körül. a kerekek alá elhelyezett kis apró zöld gyümölcsöt széttrancsírozva. 
egyébként, számomra teljesen meglepő volt azzal szembesülni, hogy Ajay mennyire tradícionális gondolkodású. adott ez a fülbevalós, napszemüveges, teljes egészében nyugati jellegű ruhákat viselő ember, ha először találkozik szembe vele az ember teljesen más benyomást kelt. az egyik óra után szóba került a házasság-szerelem témája. totálisan tradícionális nézeteket vall. először is, amit megtudtam, hogy a férfiak először nem a nő szemeit vagy tudom is én (melleit?)nézik meg egy nőnek, hanem a lábait! mindkét lábon gyűrüt viselő nő ugyan is férjnél van, s ha esetleg még ekkor is kételkedne az ember fia, akkor a nyakban levő nyaklánc a pont az i-n. ekkor pedig az a nő tabu.
Ajaynek magának is elrendezett (arranged) házassága van. persze jött a kérdés, és mi van a szerelemmel??? a válasz, az úgy is jön, sokkal fontosabb a kölcsönös tisztelet és ez valóságosan örökké összeköti a párokat. állítása szerint 99 %-kukat. a szerelem házasságok pedig egyszerűen nem működnek, 10%-kuk, ha együtt marad. ebből én nem tudom mennyi az igazság, de teljess meggyőződéssel szónokolt nekünk. ennek a előadásnak a visszhangja természetesen, nyugatias szemléletű és kételkedő volt a többiek körében. :D

lépcső a shalába

a többiek

ő Lekhan (masszőr) ezen felül mindenben segít, nagyon kedves ember

 

 

 

 

 

Prakash (hátul) és Ajay

Ajay felesége és lányuk

szertartás közben

szertartás után

szertartás után

a shala teraszán

ez a két kép az udvar, ahogyan belépek a kapun, innen bal felől közelítem meg a kérómat. gyönyörű a növényzet, mindigtátva marad a szám.

a Puja után az utcán, buszok, autók, tuk-tuk-ok, mind feldíszítve.

Dasara procession


elérkezett a tizedik nap, amikor a jó (Chamudeswari) hindu istennő, gonosz démon (Mahishasura) felett aratott győzelmét ünneplik egy hatalmas és látványos felvonulással.
az egész városon érzékelhető volt az ünnepi hangulat. mindenki sietősen egy irányba tartott, a palota felé, a menet kiindulási pontja felé.
azért mindenféle ünnepléskedés előtt, a napot feldobtuk egy kis gyakorlással. a szokásos reggel hat órai mysore óra után, kilenckor még a vasárnapról átmenekített backbendinget is megtartottuk. ez volt az első, ebből a fajtából is ,nincs több varjai. azért az sejtet valamit, amikor a tanára az embernek azt mondja, hogy "I'm gonna make you suffer" :), persze mindenki annyit végez el, amennyit aktuálisan elbír. ezen a téren van még tenni-valóm!
Vallomás No.1: két nagy félelmem van. a kézenállás (még sosem csináltam) és a drop back (ezt már igen, sok-sok segítséggel, kétszer). ugye-ugye az a fránya ego. megbeszéltem magammal, hogy azért még egy darabig szoktatom a testemet ehhez a nagy megterheléshez, és ha úgy érzem, jöhet a drop back, állok elébe. két órás kínzatás után rohanás haza, tusolás, bocsánat (bucket shower) és 12-kor találka, irány a Dasara.
tuk-tuk-kal úgy ahogy sikerült megközelíteni az ünnepséget. keveset sétáltunk még és oda is érkeztünk, ahol, külön az előre megváltott jeggyel elfoglaltuk a helyeinket. tudom az otthoniak utálni fognak ez miatt, de eszméletlen nagy hőség volt és közel két órát kellett várakoznunk, nem volt kellemes. közben igyekeztek szórakoztati bennünket és fenntartani a figyelmünket. elmondták a történetét az ünnepségnek. kekszet és vizet osztogattak :) de van abban igazság, hogy fárasztó tud lenni az állandó hangoskodás és mozgolódás. a mellettem ülő Nick mondta azt ezzel kapcsolatban, hogy "bármit is csinálnak, azt hangosan teszik" és tényleg így van. tud túl sok lenni. azt az infót kaptuk, hogy a palotától indul a menet egy órakor és kb. 45 perc amíg elér hozzánk. kicsit több ídőbe tellett, de megérkeztek.
előre is bocsánat a fotók miatt, a kordon mindig ott lesz és végig szembe sütött a nap.

élménynek hihetetlen élmény volt, bár kicsit hosszú. sok-sok kamion vonult fel, 40 körül, a lehetséges összes témakört érintették (történelem, mezögazdaság, kutatás-fejlesztés, irodalom, öko-gazdaság, mobilitás, turizmus, politika, emberi jogok, modern technika). közben mindeféle dobos és akrobatikus formációk.
a haza út pedig? igazi hömpölygö indiai ember tömeg, hétvégi csúcsidős sziget naphoz tudnám hasonlítani.
csak érjek végre haza és ugrás be a tus alá :D