Három Héttel Később ...

egyike a hírhedt gokulami csokiknak (hát nem ízlett!)

    majd egy hónap telt el azóta, hogy megérkeztem. annyi minden történt velem, melyeknek többségét igyekeztem megosztani itt. és ezek még csak a külsőségek. belül is dolgozik a rendszer, persze ezeket inkább megtartanám.
viszont, ennyi időre volt szükségem, hogy elmúljon a folytonos elveszettség érzetem, nem az a pánikolós fajta! nagyon az az érzésem, hogy ezt köszönhettem elsősorban annak, hogy egy tökéletes teli újdonságokkal világba csöppentem, és annak a beidegződésemnek, hogy azonnal nekem látnom és tapasztalnom kell mindent. nem kevés élmény-anyagban volt részem és ezeket a reggeli gyakorlásaim után követtem el. most érkezett el az ideje annak, hogy egybe értek a dolgok. előszőr is megadtam a testemnek amiért sóvárgott: ALVÁS (az az igazi, nap közbeni). nem kevésbé fontos és ezért is igazán hálás vagyok, elkezdett konfortossá válni a gyakorlásom. apróságokban érzékelem a változásokat, a fejlődésemet, ebből pedig következik, hogy újabb és újabb asanákat kísérelek meg tökéletesíteni és ez nagyszerű érzés.
ma életeben először vállakoztam, falnál, szóbeli segítséggel drop backelni. az egész folyamat alatt rosszul lélegeztem és nem tudtam másra gondolni, mint, hogy na most fogom ketté törni a gerincemet, fejre esek, megcsúszik a kezem a falon, egyáltalán képtelen leszek állásba visszamenni. de sikerült! nem tudtam visszatartani elkezdetem mosolyogni teli szájjal :)
és lenyugodtam, mondhatni megérkeztem végre.

 a kézi készítésű jaggerym (ez inkább)