sum

    ma (dec. 7.) búcsut vettünk Joe-tól :( Thaiföldön kalndozik tovább. nem egyszerű dolog, két hónapon keresztül szinte minden egyes nap egy légtérben gyakoroltunk, sőt a délutánok nagy részét is közös társaságban költöttük el . rengeteg itteni élményem kötődik hozzá, ezért is írók róla, hogy ez meg is maradjon nekem. az első benyomásom róla, (ami a lehető  legtévesebbnek bizonyult :)) emlékszem ott ült velem szemben egy étteremben, én éppen örvendtem, hogy végre nyugati arcot látok. szóval ott ült velem szemben egy könyvvel a kezében, az ősz hajával és a kecskeszakállával nagyon-nagyon magabiztos benyomást keltve (az én szememben bár mindenki ilyen), és én azt gondoltam, hogy biztos valami 190cm magas, minimum tizenöt éves tapasztalatot tudhat magának, és persze a tökéletesen gyönyörűséges a gyakorlása. 

Nick, Joe és Fede

 

 

 

 búcsúzóul bowlingoztunk egyet. ez valahogy jó móka így a végére. angliában is egy fergeteges lezárásnak bizonyult. biztosan az ottani gyakorlásnak tudható be, hogy én nyertem ;D lealáztam mindenkit! persze azért vacsora is volt.

Maya és Dany

 uh, és a Palotát is keresztül-kasul bejártuk! tényleg hatalmas forgalom van, külföldiek, indiaiak vegyesen, iskoláscsoportok. helyieknek 40 Rs, külföldieknek 200Rs. viszont audio guide jár a jegyhez, ez egy kedves dolog. még sosem fedeztem föl palotát mezítláb, tetszetős ez az itteni szokás, hogy a cipőt mindenhol szinte kívül kell hagyni. fényképezni sajnos nem lehet az épületen belül. azért sikerült egyet-kettőt sutyiban, oké egyet. Joe-t meg is dorgálták a fényképezésért :)

hátulról Ők: Joe, Autumn, Aura, Fede

nem is tudom, mi maradt ki... lassan beindul itt a fő-szezon, egyre több és több új ember érkezik, kicsit talán már sok is nekem. azt hallottam, hogy ilyenkor akár három órát is tart egymás után Ajay, hát ez már egy picit soknak tűnik, de gondolom van valami célja ezzel. ahogy telik az idő, egyre inkább bizonyosodik be számomra, hogy a legjobb tanárhoz sikerült "becsekkolnom". sok-sok beszélgetés fő témája ez. persze, mindegyik tanárnak meg van a saját stílusa, egyénisége, és az ide látogató ezek alapján el tudja dönteni, ki a legmegfelelőbb neki. na de olyankor mi a helyzet, ha nem tudom mire szamíthatsz, próbálkozol!!! én megtaláltam elsőre :D ezzel egyetemben azt is megtudtam, milyen vérmérsékletű tanár való nekem. nagyon AKARJA, hogy mindenki, aki csak hozzá megy gyakorolni, az fejlődjön, képességeihez mérten. de ő a maximumot megteszi ennek érdekében. ez az ő névjegye, ezt "nyújtja" és ez működik is! érzed ezt elhiszed és akarod te is.

ma úgy mentem gyakorolni, hogy kellene már valamilyen visszajelzés, már rég kaptam. általában ingadozik erősen az energia-szint. a vasárnapi két óra után a hétfői elég lagymatagnak mondható, de a keddi, az valahogy maga a szárnyalás. és éreztem is, plusz azt, hogy valamit jó lenne kapnom a tanártól, és összejött! ráérzett vajon? megkaptam és annyira boldog voltam még inkább repkedtem.

mára megszűnt a combhajlatomban egy ideje jelen levő szúró fájdalom is, remélem így is marad... mióta elkezdtem gyakorolni a kettes szériát, a még nagyobb megterhelés miatt és a testem teljesen ellenkező irányba való nyomorgatása miatt (eddig előrehajlások voltak zömében, most sok-sok hátrahajlítás), a hátamat totálisan ki is nyírtam. ez alakul idővel. van még egy hónapom. három hónapot gyakorlok itt nála, ez pedig hihetetlen.

csak úgy kijött belőlem

 ... ma eszembe jutottak - fura asszociáció bár - azok az emlékeim, amikor még nagyon kicsi voltam és apukámmal viszonylag gyakran átautóztunk Szlovákiába, csak a legközelebbi városig mentünk mindig. meg voltak a szokásos helyeink, ahol rendre tiszteletünket tettük. vettünk csokit persze, volt egy fajta, amit az egész család nagyon szeretett, meg még néhány fajta édességet, és ez után következett az egyik számomra legkedvesebb rész: az újságos. apukám és köztem ez egy komoly kötelék volt mindig. míg ő a barkács magazinokat bújta, később becsatlakoztak a PC-s magazinok én a zenei újságokat faltam Bravo és társai, még hozzá német nyelven, erre különösen büszke voltam. hozzánk legközelebb csak itt lehetett kapni és én megvesztem érte. hát igen már akkor problémáim voltak a M.o.-ba áramló információk sebességével, arról nem is beszélve, hogy abból is a számomra nem megfelelő érkezett (internet még annyira nem volt). szóval igen, bújtam a német zenei magazinokat és szívtam az infót :)
már akkor azon azon töprengtem, látván a kicsit nemzetközibb árakat feltüntetve az újság elején, miért van az, hogy a mi pénzünk a legroszabb mindegyik közül, és arra gondoltam, hogy egyszer szeretnék egy olyan országban élni, aminek jobb fizetőeszköze van mint a többinek, nem kell, hogy mindegyiknél jobb legyen, elég csak néhányénál, az úgy jó lenne.
és ahova ki akarok jukadni ezzel, hogy itt vagyok egy HARMADIK országban. a nyugatiak (ebbe mi is bele tartozunk!!!!) képzete az, hogy koszos, elmaradt, és az emberek többsége mérhetetlen szegénységben él. és ez mind igaz is. de akkor miért van az, hogy többet ér a pénzük, mint a mi Forintunk? és akkor most én ám szégyenlem magam és ezt valamiért nem szívesen említem a körülöttem levőknek, persze azóta mondtam már. de ez nevetséges. és ma beváltottam a kemény munkával 'tip' gyanánt kapott utolsó 180 font kézpénzemet és 100%- kon váltották, 18000 rupiát kaptam érte. ez egyszerűen elképeszt és kész.

Apróságoktól A Nagyságokig :)

múlt hét pénteken, rendeztünk egy összejövetelt a shalában. első nekifutásra, közös vacsorázás címen lett meghírdetve. van, hogy filmnézésbe torkollik, elvileg a jövő héten lesz egy ilyen. aztán alakult a program azért. egy Puja szertartást is elvégeztünk (megtisztultam ismét!) és a vacsora előtt, tartottunk egy kis mantra éneklést. eddig ilyesmit is csak filmekben láttam, de most részt is vehettem benne, egészen érdekes energiák szabadultak fel. a teret gyertyákkal világítottuk be és körbe ültünk mindahányan. utána Dipakh tardícionális indiai ételkölteményeiből falatoztunk, isteni finom volt minden.

hivatalosan minden vasárnap, pontosan este hét órakor a Palotát fényekkel árasztják el.  végül ide is sikerült eljutnom. csodás hangulata van a belvárosnak egyébként, ezt meg kellett állapítanom, sajnos egyedül nem ajánlatos sétafikálni ilyentájt, ezért ebben az élményben nem sokszor van részem. minden esetre most össze jött. csodás, kisebb várakozó tömeg a téren és fénybe borult az egész tér , vakuk villódznak mindenfele.

a Palot épülete fényárban

én :) a Palota előtt

aztán a héten a teacher trainingesek elérkeztek a félidei vizsgájukhoz. lehetett önként jelentkezni. kapva-kaptam. maga a vizsga abból állt, hogy ők javítottak minket gyakorlás közben. itt még nem kellett a teljes sorozatot végig vinni, az ülő szekvencia háromnegyedéig a navasanáig. az egészet videóra rögzétették, a háttérből pedig a tanárok követték az eseményeket és szóltak közbe. két ember halálos izgalomban ugrabugrált körülöttünk, szegények halálra izgulták magukat, olyannyira, hogy Joe-ról még egy izzadságcsepp is rám csöppent javítás közben. én meg csak remegtem a nevetéstől, utólag bocsánatot kért azért. jó móka!!! de, túl élték, sikerrel vették az első vizsgát.
ezt aztán megünnepeltük egy kis belvárosi veg biryanival evéssel. de előtte, majd két hónap ittlét után, találkoztam egy magyar sráccal. ő is velünk tartott enni. nem egy iskolába járunk sajnos, de érdekes egy találkozás volt. jött, kezett fogtunk, nem is értettem a nevét, leült mellém és a többiek kérdezték meg tőle honnan érkezett. erre kaptam föl a fejem. minden tekintet rám szegeződött, hogy hát hiszen én is. én pedig, ezt nem hiszem el, megtörtént. poén, hogy 15 éve londonban él, és kiesett a gyakorlatból, kicsit rá kellett hangolódnia, hogy megszólaljon magyarul. de valahogy nem kaptam az alkalmon iziben, ugyan azt a szégyen lősséget éreztem, mint amikor magyarok között angolul kell megszólalnom. ilyen nincs, nehogy már a saját anyanyelvem :D de aztán belemelegedtem, a többiek meg csak füleltek, büszke voltam. valahogy ezek után a angolom is megtáltosodott ezen a napon. szóval ettünk egy fergetegeset, utána egy tetőtéri "kiülős" helyen kötöttünk ki, isteni jó hangulattal. az este folyamán, pedig ugyan ezzel a társasággal még egy hatalmas vásárba is eljutottam.

a vásár bejárata

jövendőmondó robot!!!!! ez komoly

péntek este, lévén másnap nincs gyakorlás, a már régóta tervezgetett filmnézést valósítottuk meg. még hozzá projektorral. mintha moziban lettem volna. ott fetrengtünk együtt sokan, mindenki tekintetete a falra tapadt.:D

és a legfontosabb történés velem... pénteken a második sorozatot kezdtem el gyakorolni, az egyest már nem is kell. ezidáig, csak olyanban volt részem, hogy az egyeset "végig" gyakoroltam és egy kicsi kettest. most még többnyire sok-sok előkészítésből áll, de az első tíz asana-át végig vettük. mindenem sajog, úgy egyébként is, de most, ezzel még újabb részeit mozdítom meg a testemnek. halott voltam a végére és izgatott meg büszke is.

Vacsoráztunk Egyet

azt gondolom nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy mindannyian, akik itt vagyunk, jógagyakorlók, teljes valónkkal behódoltunk az indiai konyhának!!! van, aki főzőtanfolyamot végzett el egy helyi igen elismert india hölgynél Sandhya-nál, (neki mellesleg könyve is jelent már meg, benne saját receptjeinek gyűjteményével), és akad aki a helyiektől igyekszik ellesni, amit csak tud, szorgosan jegyzetelve. a lényeg, hogy egyszerűen eszméletlenül jó, pedig még mindig azt állítom, hogy nem művelnek semmi extrém dolgot a konyhában, nem használnak különleges fűszereket sem, egyszerűen csak abból a néhányból csodákat művelnek, no és a hogyan, az sem egy utolsó ;D
ennek a közös szerelemnek hódolva és persze annak, hogy akkor össze is gyűlhetnénk, ha már itt vagyunk a világ e szegletében, ráadásul ennyien!!! a szomszédos  (nekem az) volt shalában harmincunknak ez sikerült is, és egy fergetegesen jó estét sikerült kerekíteni. a feleadat annyi volt, hogy mindekinek vinnie kellett valamit.
és hát minden szuper jóra sikereredett :)
ja, plusz megtudtam, hogy a ventillátorom igen is működik, egy kis bíztatás kell ugyan neki, megmenekültem!!!!

itt meg egy kis hummus

ez nem indiai!!!! tostones

Autumn és Fede

ez pedig a mai menüm volt, mindezt banán levélről

INTO THE ZOO

    a mysorei állatkertben tettem egy kirándulást a héten, még hozzá a pontosan ma tovább-utazó, és elsőként megismert francia lánnyal Muriellel. előtte végeztem egy kisebb közvélemény kutatást. ugyan is motoszkált bennem a gondolat, hogy éppenséggel nem biztos, hogy pont nekem kellene ellátogatnom ide. de senki még csak nem is volt és mindenki nem-legesen rázta a fejét, hogy ő bizony nem is szeretne. jött a sírva rohansz ki mondat... .

mindegy, szóval voltam és kellemes meglepetés ért. igazság szerint nem számítottam semmire, csak azt mondogattam magamban, hogy ugye nem látok majd semmi szörnyűséget. egyetlen negatívumot tudok felhozni, ami elég fajsúlyos bár, hogy az állatok némelyike bizony elég kicsi élőteret kapott. ezt leszámítva, gyönyörű, tökéletesen tiszta és baromi jól kiépített. nem győzök áradozni az itteni növényzetről, teljesen a bűvöletében vagyok. ezt a képek is bizonyítják :)

és azt hiszem, még sosem láttam krokodilokat nyílt terepen, kízárólag speckó akváriumban, vagy őserdői környezetet imitáló klímás helyen úgy, tőlem kb. 30 m-re , tehát ez nem ér.

egész idő alatt az állatkert területén aprócska csíkos hátú mókuskák ugra-bugráltak körülöttünk. teljesen idilli.

(HIÁNYZOL POCOK!!!!!!)