A chai tea és minden féle lények

angliai eltöltött fél évemnek, és köszönhetően Krisztának, élek-halok a chai teáért. alig vártam már, hogy itt Indiában megkóstolhassam!

szóval gyakorlás után szinte mindig megiszom egyet. egyszerűen imádok. még egyszer innen küldöm köszönetemet, hogy megismertettél vele Kriszta :DDD

kiötlöttem, megkérdem szakácsunkat, Dipakh-ot arról, hogy ő hogyan készíti. az egyik pillanatban még magyarázta, hogy ő keveri a chai levelekt  masala levelekkel, ami organikus termézetesen. úgy, hogy a következő pillanatban már ott tarottunk, hogy rendel nekem masalát és amint meg lesz, egyúttal meg is tanít. csütörtökön hozzá is jutottam a leveleimhez, átadta vele a tudást is, már csak chait kellett vennem és a haza vezető utamon meg is invitáltam a francia szomszédomat, ugyan kísérletezhetem e rajta. 

hát, a teám isteni lett elárulom :)

a masala

rotyog a chai

éppen kiléptem a kapunk és ez történt

ők a lényecskék, akikről már írtam. nem valami szépek, viszont sokan vannak, hozzájuk kell szoknom :)

Fiesta?!.

Naivitásom története bevezetésként

éppen kezdtem volna aggódni, hogy a snassz légy, hangya, szúnyog, na és egy kis muslica, leosztással találkozom ittlétem alatt... amikor is, egy este benyitottam a fürdőszobába, ez az egyetlen olyan helység, ahol az ablakon nincs háló, olyasmi, mint amikor a reluxa meg van buktatva csak ebben az esetben fordítva. benyitottam és a falon átrohant egy gyíkszerű lény, annyival megfűszereve a dolgot, hogy nem a megszokott színben "pompázott" :) szinte átlátszó sárgás színe volt. egy pillanatra elállt a lélegzetem. olyan hát ez meg mi sz'..r, gondolat futott át az agyamon. ekkor eldöntöttem zárva tartom az ajtót, annyira nem szeretnék semmiféle meglepetést, legszebb álmaim közepette, még-ha az a csini háló ki is van feszítve felettem. mondanom sem kell, reggel a fürdőszobában egy felfordult k.nagy csótány látványa fogadott. szürkületi zóna lett a fürdőm vagy mi? azóta találtam a mosóporomban egy szintén szép példányt és ma reggel is egy felfordult, hangyák sűrű gyűrűje körülvette tetembe ütköztem.
felkerekedtem és elmentem a boltba, valamit tennem kell. hangyaírtóval egyáltalán nem találkoztam, így gondoltam kipróbálom az ősi trükköt, a sütőport, hátha hat az indiai fajtára is. csótány ellen pedig krétát találtam?, nem vagyok kiképezve a mi a teendő ha csótánnyal találkoznékra, de gondoltam sosem lehet tudni. az utasítás az, hogy párhuzamos vonalakat kell rajzolni a megóvni kívánt helyek köré a füldre.
Hajrá!!!!




Puja


vasárnap reggel, összegyűltünk mindahányan a shalaban a Puja-ra. Ajay felvilágosított minket. 
a tíz napig tartó Dasara ünnepség, kilencedik napját Puja-nak nevezik az indiaiak. kilenc napon át a gonosz mindenféle formában jelenik meg. a puja-kor, az emberek megtisztítják használati tárgyaikat, és magukat is, ezzel megadva az esélyét egy új kezdetnek, ami lehet jó is rossz is. ennek van egy szertartása, aminek részese lehettem.
állítólagosan szombaton egész mysore lakossága takarított. lakásokat, mindenfajta járművet meg kell tisztítani a szertartás előtti napon. vasárnap pedig, virágkoszorúkkal díszitik fel mindezeket.
ahogy shalaban is, képkereteken, számítógépen, tv-n, konyhai tárgyakon, virágok lógtak. az udvarban mindenki leparkolta frissen mosott scooterét ill. biciklijét. apró részlet még, hogy ezekre több helyen is, újjakkal három fehér csíkot húztak festékkel, a középsőre pedig egy piros pöttyöt nyomtak.
megérkezett Ajay feleségével és lányával, gyorsan átöltözött és a belső helységekben egy-egy oltár előtt, mindenféle imákat mormolt, füstölővel és gyertyával a kezében. a gyertyafüstből magunkra is hesegettünk! (öntisztítás). ezután mindannyian levonultunk és valami hasonlót elvégzett itt is a járműveken és magán az iskolán is. imákat mormolt füstölővel a kezében, kókuszdiót tört egy kövön, ezt egy hatalmas dinnyével is megtette. (városszerte hasonló dinnyedarabok hevertek). a végén, mindenkinek egy kört kellett tennie a tömb körül. a kerekek alá elhelyezett kis apró zöld gyümölcsöt széttrancsírozva. 
egyébként, számomra teljesen meglepő volt azzal szembesülni, hogy Ajay mennyire tradícionális gondolkodású. adott ez a fülbevalós, napszemüveges, teljes egészében nyugati jellegű ruhákat viselő ember, ha először találkozik szembe vele az ember teljesen más benyomást kelt. az egyik óra után szóba került a házasság-szerelem témája. totálisan tradícionális nézeteket vall. először is, amit megtudtam, hogy a férfiak először nem a nő szemeit vagy tudom is én (melleit?)nézik meg egy nőnek, hanem a lábait! mindkét lábon gyűrüt viselő nő ugyan is férjnél van, s ha esetleg még ekkor is kételkedne az ember fia, akkor a nyakban levő nyaklánc a pont az i-n. ekkor pedig az a nő tabu.
Ajaynek magának is elrendezett (arranged) házassága van. persze jött a kérdés, és mi van a szerelemmel??? a válasz, az úgy is jön, sokkal fontosabb a kölcsönös tisztelet és ez valóságosan örökké összeköti a párokat. állítása szerint 99 %-kukat. a szerelem házasságok pedig egyszerűen nem működnek, 10%-kuk, ha együtt marad. ebből én nem tudom mennyi az igazság, de teljess meggyőződéssel szónokolt nekünk. ennek a előadásnak a visszhangja természetesen, nyugatias szemléletű és kételkedő volt a többiek körében. :D

lépcső a shalába

a többiek

ő Lekhan (masszőr) ezen felül mindenben segít, nagyon kedves ember

 

 

 

 

 

Prakash (hátul) és Ajay

Ajay felesége és lányuk

szertartás közben

szertartás után

szertartás után

a shala teraszán

ez a két kép az udvar, ahogyan belépek a kapun, innen bal felől közelítem meg a kérómat. gyönyörű a növényzet, mindigtátva marad a szám.

a Puja után az utcán, buszok, autók, tuk-tuk-ok, mind feldíszítve.

Dasara procession


elérkezett a tizedik nap, amikor a jó (Chamudeswari) hindu istennő, gonosz démon (Mahishasura) felett aratott győzelmét ünneplik egy hatalmas és látványos felvonulással.
az egész városon érzékelhető volt az ünnepi hangulat. mindenki sietősen egy irányba tartott, a palota felé, a menet kiindulási pontja felé.
azért mindenféle ünnepléskedés előtt, a napot feldobtuk egy kis gyakorlással. a szokásos reggel hat órai mysore óra után, kilenckor még a vasárnapról átmenekített backbendinget is megtartottuk. ez volt az első, ebből a fajtából is ,nincs több varjai. azért az sejtet valamit, amikor a tanára az embernek azt mondja, hogy "I'm gonna make you suffer" :), persze mindenki annyit végez el, amennyit aktuálisan elbír. ezen a téren van még tenni-valóm!
Vallomás No.1: két nagy félelmem van. a kézenállás (még sosem csináltam) és a drop back (ezt már igen, sok-sok segítséggel, kétszer). ugye-ugye az a fránya ego. megbeszéltem magammal, hogy azért még egy darabig szoktatom a testemet ehhez a nagy megterheléshez, és ha úgy érzem, jöhet a drop back, állok elébe. két órás kínzatás után rohanás haza, tusolás, bocsánat (bucket shower) és 12-kor találka, irány a Dasara.
tuk-tuk-kal úgy ahogy sikerült megközelíteni az ünnepséget. keveset sétáltunk még és oda is érkeztünk, ahol, külön az előre megváltott jeggyel elfoglaltuk a helyeinket. tudom az otthoniak utálni fognak ez miatt, de eszméletlen nagy hőség volt és közel két órát kellett várakoznunk, nem volt kellemes. közben igyekeztek szórakoztati bennünket és fenntartani a figyelmünket. elmondták a történetét az ünnepségnek. kekszet és vizet osztogattak :) de van abban igazság, hogy fárasztó tud lenni az állandó hangoskodás és mozgolódás. a mellettem ülő Nick mondta azt ezzel kapcsolatban, hogy "bármit is csinálnak, azt hangosan teszik" és tényleg így van. tud túl sok lenni. azt az infót kaptuk, hogy a palotától indul a menet egy órakor és kb. 45 perc amíg elér hozzánk. kicsit több ídőbe tellett, de megérkeztek.
előre is bocsánat a fotók miatt, a kordon mindig ott lesz és végig szembe sütött a nap.

élménynek hihetetlen élmény volt, bár kicsit hosszú. sok-sok kamion vonult fel, 40 körül, a lehetséges összes témakört érintették (történelem, mezögazdaság, kutatás-fejlesztés, irodalom, öko-gazdaság, mobilitás, turizmus, politika, emberi jogok, modern technika). közben mindeféle dobos és akrobatikus formációk.
a haza út pedig? igazi hömpölygö indiai ember tömeg, hétvégi csúcsidős sziget naphoz tudnám hasonlítani.
csak érjek végre haza és ugrás be a tus alá :D

Kezdődhet a gyakorlás

                WELCOME IN MYSORE

hát, a kezdeti bénázás után, amikor is vasárnap, szépen rendesen felkeltem hajnali öt órakor, hogy én akkor indulok az első igazi és hamisítatlan mysore-beli ashtanga órámra fucssba ment. annyira ráparáztam tudat alatt és annyira magától értetődőnek vettem azt, hogy ha a hét többi napján hatkor kezdődik a gyakorlás, akkor tuti vasárnap is, tévedtem, hétkor. ezt akkor még nem tudtam. délelőtt 11 kor visszabattyogtam, vasárnap kettő órát tart Ajay. az utóbbi egy backbending. végül sikerült legalább beiratkoznom aznap. beszéltem Ajay-vel, feltett néhány rutin-kérdést, kitöltöttem egy kérdőívet, el lettem látva minden hasznossággal. egy kicsit beláttam a színfalak mögé. semmi extra, no de hát mégis azért, itt vagyok végre. a shalaba egy keskeny lépcsőn lehet feljutni, papucs szigorúan kint hagyandó (a legtöbb helyen ez a szokás vagy szabály). egy terasz fogadja a felérkezőt, néhány székkel és asztallal. belépve rendelkezésre áll egy fetrengő, lehet ugyan is teázni kávézni és enni is. és persze itt fújjuk ki majd magunkat gyakorlások után. van még egy irodaszerűség egy konyha és hát a "gyakorlótér". 

shalaba lépés előtt

http://www.yogamysore.com/  - az iskolám oldala

Let's get sweat together

elérkezett a hétfő reggel öt óra, csörgött az ébresztőm, még ki kell tapasztalnom mikor keljek, kialakítok egy kisebb rutint is. mondjuk nem sok teendőm van, iszok azért egy kávét, elmaradhatatlan, közben megnézem az emailjeimet, hátha jött családtagtól, baráttól. fél körül elindultam, még sötétben, éppen ébredezik a város ilyenkor. átlagosan hat- hét körültől már pezseg az élet itt.
megérkeztem átöltöztem játszósruhába, kerestem egy levetett matracot (sajátot nem hoztam el), következik a ráhongolódás. tilos egymással beszélgetni, mindenki magában elmélkedik, közben folyamatosan érkeztek a többiek. egész rendesen megtelt a hely, tele lettünk. én kíváncsian vártam, vajon mi lesz a metodikája a gyakorlásnak. aztán jött Prakesh, Ajay segítője, leült egy téglára a falhoz és nekilátott, elmormoltuk közösen a nyitómantrát, ami számomra minden alkalommal teremt egy misztikus atmoszférát. becsúszott egy izgalom, nem az otthon már megszokott mantrával indítottunk, hanem számomra szinte teljesen újjal,van egy apró egyezés. ilyenkor ugye nem tehet mást az ember, hallás után valami ahhoz hasonlót utánoz vissza. valamiért volt egy megérzésem, hogy ez történik majd, és tényleg. na de, hogy a sorozat  is eltér, arra azért nem számítottam.  (:D nem végeztem előtanulmányokat, sikerült "beletenyerelnem" az újfajta iskolát követő tanárba, otthon a régit tanultam). de, mivel ez az a terep, ahol abszolút semmi féle teljesítmény-kényszernek egy aprócska szele sem csapja meg az embert, maximum a saját egoja támasztotta, de azt ugye kint hagyjuk, itt nincs ilyesmiről szó. micsoda egy környezet. ez az én terepem. egy percig sem aggódtam, kicsit furán jött ki ugyan, amikor Prakesh odajött és közölte, hogy itt még van egy ilyen asana, meg amott és is van egy amolyan. végig sem kellett "csinálnom" a sorozatot. megfigyeltek csupán, bár ennek ellenére, nem kíméltek engem sem. rendes határozott javításokat kaptam. és pont ez volt az a rész, amire kíváncsi voltam. ugye mindig ez a sarkalatos pont ha új helyre/oktatóhoz megy az ember, hogy vajon az adott tanár, hogyan, miként ér hozzád, milyen tanácsokat ad. meg kell mondjam ijesztő volt elsőre. nem ehhez vagyok szokva. olyan energia áramlott a teremben, ilyet nem tapasztaltam. Ajay szinte folyamatosan beszél, (elég hangos és határozott hangszínen) és megállás nélkül járkál a gyakorlók között a segítőjével. a szüntelen verejtékezés ellen már ez az első 5 perctől fel is adtam a kűzdelme. összességében nagyon jól esett, egy hét kihagyással a hátam mögött volt bennem egy egészséges félelem bár.  
aztán átöltözés, és roncsotam ki, hogy az otthoni tanáromnak beszámoljak a frissen szerzett tapasztalataimról, még mielőtt az ő óráját megkezdené. ettől ugye nem kellett különösen tartanom (kijavítanám magam, 3 és fél órával vagyok előrébb), de azért még is, kb pont időben voltam, váltottunk is néhány üzenetet.

 lungiban (az a felkötött gatya) buszhoz igyekezve

kutyusok

itt is akadnak kipróbálásra váró kekszek, ez itt egy narancsos. az igen kicsi csomagolást nem tudom hova tenni. szerintem öt darab lehet egyben, és hát az apróbb fajtából.

kekszecske
 

első étteremélményem és utána is

belső

belső

belső

ház kertje

kisebb körforgalom

 egyik alkalommal, talán már a második napomon, azt hiszem, az egyik srác bedobta a kérdést mindenkinek, van e kedvünk ebédelni elmenni. (persze azonnal belémhasított a beidegződés, micsoda? most látjuk egymást másodjára és teljes természetességgel fordult hozzám oda és szegezte nekem a kérdést. én meg, először, mi van ezt most akkor tényleg tőlem kérdezte, jól van igen számíthattál arra, sőt, amikor elindultál, hogy ilyesmi igen is megtörténik majd, látható vagy! oké, ugye ezen dolgozom majd itt, mint ismeretes) azonnal eldöntendő volt, nem lehet csak úgy megjelenni ott, be kell jelentkezni előre, ez a Sandhya's house nevű hely, ami igazi autentikus india és mindenki állítása szerint a legjobb hely itt Laximpuramban. a nálunk all you can eat-nek megfelelő étteremhez tudnám hasonlítani, adott összegért 200 rupia, annyit ehettünk, amennyi belénk fért. folyamatosan hozták kis edénykékben a fogásokat, isteni finom :)
utána a szomszédos parkban tettünk egy sétát, hihetetlen ezernyi lepke repked csak úgy, eleve a városban is, de itt a parkban nagyon feltűnő jelenség voltak.
a séta után sikerült másodmagammal egy páros lakásán ragadnom, eleredt az eső. addig is megismertük egymást kicsit. én ugye tudomásukra hoztam, hogy szégyenlős vagyok eléggé, időbe telik mire feloldódom és beszélgetőssé válok (bár az anyanyelvemen sem vagyok az, hiszen, annyira kimagaslóra nem kell számítani). minden esetre nagyon jó időt töltöttem el velük aznap.

Jayanagar kert

Jayanagar kert

úgy döntöttem közzé teszem aprócska diadaljaimat is, amiket a fejlődésem érdekében teszek ill. majd fogok tenni. egyenlőre ezek nagyon tudatosak és hosszas belső őrlődés előzi meg. de, ha leírom mindig vissza tudom olvasni, honnan indultam, bár esetemben egy megkezdett folyamatot viszek tovább.
már egy ideje gondolkodtam azon,  hogy azzal a francia lánnyal, akkor az első napomon találkoztam és azóta sem. itt lakik három ajtóval odébb bár, de másik iskolába jár. én ezt furcsának tartottam. kitaláltam, hogy bekopogok hozzá és megkérdem van e kedve ebédelni menni. két napomba tellett, mire a megvalósításig eljutottam, a napján is négyszr indultam neki, eljutottam az ajtojáig, de bekopogni nem kopogtam be. aztán negyedjére csak megtettem. bekopogtam, megkérdeztem van e valami terve ebédre. én mondjuk azt vettem ki, hogy igen találkozik egy adott helyen, a Mandala Yoga studioban (itt is van ilyen) valakikkel kajálnak egyett. megkérdezte van e kedvem csatlakozni, mondtam persze! végül csak ketten ebédeltünk, de nem is lényeg. beszélgettünk, aranyos annyira nem tud angolul, mindig magában franciául mondja a szavakat, néha flhangosan és visszakérdez, nem e értem úgy véletlenül. hát az az aprócska francia tudásom nem sokat ér, meg el is kopott.
ezen felbuzdúlva, letöltöttem egy francia-magyar szótár alkalmazást a telefonomra, megoldandó az ilyen szituációkat. azóta ki is próbáltuk :)

ez bizony egy átlagos fa

utcakép

indiai féle állványzat banbuszból

városközpont

banánárusok

erre én is rákerültem

piac

jaggery árus

új felfedezésem a jaggery, ami egy édesítőszer, teljesen fel vagyok villanyozva tőle :)

 tegnapi gyakorlás után eljutottam Gokulamba. ez Mysore gazdag negyede és jógás körökben arról ismeretes, hogy Patthabi Jois (az ashtanga atyja) iskolája itt található. őszintén szólva nem hallottam sok jót róla, tekintve a tényt. minden esetre, aki ide járt az biztos henceg vele. a tények viszont azok, hogy tömeges, több hónapos várólista van, nem járhatsz ám csak addig ameddig akarsz, és teljesen lényegét vesztetté vált. bár gondolom valahogyan szűrniük kell. nem beszélve arról, hogy valami hihetetlen összeget kérhetnek el.
négyen el tuk-tuk- oztunk Gokulamba, egy Santosha nevű helyre. nagyon jó, otthoni teaházak hangulatát idézi, fetrengő-párnákkal. egy hihetetlenül kedves bombay-i srác a tulaj. Budapestet is megjárta :) és nekem igazán tetsző hangulatot teremtett azzal, hogy  Incubust hallgattunk. valahogy illett oda akkor, jól esett.

sikerült Mysore legnagyobb fesztiváljának szó szerint előestjén érkeznem (ez a Dasara) (mindenki nézzen utána maga). negyedikétől, minden egyes nap dübörgő zenére ringatom magam álomba (persze van füldugóm). most a végéhez közeledik, tíz napos mindösszesen. leadta az egyik lánya drótot nekünk, hogy a városban az egyik irodában ingyen jegyet adnak a túristáknak az útlevelük felmutatásáért cserébe. ennek folyamodványaként jutottam be a városba, ami hát igen csak más képet mutatott. sokkal hangosabb és nagyobb a tömeg. utcai árusok tömegesen heverneka "járdákon". hömpölyögnek az emberek. Nick-kel és feleségével Anya-val tartottam, ők egy angol házaspár. rettentő jó fejek. Nick imád beszélni. fiatalabb korukban már jártak Indiában, akkor beutazták az egészet, meg ahogy derülnek ki a dolgok, kb a földgolyónak ezen részét. ázsiai, ausztrál, új-zélandi kalandozásaikról számolnak be lelkesen, apró sztorikat osztanak meg. összeházasodni pedig amerikában házasodtak össze, hirtelen indíttatásból, csak úgy kettesben.
szóval, ők kalauzoltak első utamon a városban. megszereztük a jegyünket. ez pontosan a hétfői záró eseményre a belépő, ahol is szerintem, az általam felfoghatatlan mértékű tömegre kell számítanom. nagy banzáj lesz, alig várom. ha már itt voltunk bevetődtünk a piacra is. végre láttam a hőn áhított fűszerárusokat, ezen kívül zöldség és virágárusokat tömegével.

a hétnek vége, a gyakorlás szempontjából legalább is, a Dasara fesztivál miatt. vasárnap Ajay szeretettel vár bennünket a shalában a Puja-ra. http://en.wikipedia.org/wiki/Puja_%28Hinduism%29  . teljesen őrültek lennénk, ha nem mennénk el :)
hétfőn pedig folytatás következik, hatkor egy mysore óra kilenckor pedig a vasárnapról átmentett backbending. addig is pihentetem a testemet és főként a vállamat, ami sikeresen ismét bepróbálkozott a kiugrással, amitől természetesen teljesen beparáztam, akár csak első alkalommal. de lehet, hogy itt a hely és az idő hogy ennek esélyét végre megszüntessem. szóval a vinyasa technikám fejlesztése, lehetséges, hogy elmarad, pedig az egy számomra igen szemetgyönyörködtető dolog, és mindig szerettem volna szépen tudni csinálni. itt van rá a hátralevő életem, semmi pánik.